Már harmincegy éve folyamatosan, megszakítás nélkül minden mérkőzésünket megnyertük a svájci csapat ellen. Számszerínt tizenegy találkozón bizonyultúnk zsinórban jobbnak. Érthető, hogy a "helvét" válogatott nagyon "fente ránk a fogát".
Számunkra pedig különösen fontos volt, hogy ne hagyjuk megszakadni ezt a remek szériát.

Az első pillanattól kezdve mindkét csapat teljes erő bedobással játszott. Nyoma sem volt taktikázásnak. Gyors rohamok, szép akciók és a védelem hősies ellenállása, remek hárítása előbb az egyik, azután a másik oldalon. Izgalmas, fordulatos játék folyt a pályán, de a gól nem akart megszületni.
A második félidőre sem csökkent semmit az iram, sőt válogatottunk még "rátett egy lapáttal". Most is, mint az első félidőben rengeteg helyzet maradt kihasználatlanul mind a két oldalon. Már mindenki kezdte elfogadni, hogy döntetlennel fog zárulni a mérkőzés, amikor nagyon éles szögből, szinte az alapvonalról Fazekas nak sikerült a hálóba találnia.

A svájci válogatottal szemben sikerült megtartani a győzelmi sorozatot és a válogatott játékát látva felcsillant valami remény.