Az év elején (január 2-án) csere történt a szövetségi kapitány személyében. Erre senki sem számítot, hiszen a csapat tovább jutott, de a kiadott közlemény szerínt Illovszky Rudolf  maga kérte felmentését.
Sajnos Albert  sérülése miatt nem állhatott a válogatott rendelkezésére, a kapuban pedig új embert próbált ki a szövetségi kapitány.
Azt előre lehetett sejteni, hogy a szovjet válogatott elsősorban védekezni fog és a gólok elkerülésére koncentrál, hogy a továbbjutást majd saját stadionjában dönthesse el. Ennek megfelelően természetesen nekünk a minél nagyobb gólarányú győzelem lehetett csak a célunk.

A találkozón némileg igazolódtak az elképzelése. A vendégek valóban minden energiájukkal a védekezésre törekedtek. Ezt a taktikájukat semmiképpen nem voltak hajlandók feladni, még akkor sem, amikor Rákosi  kapu elé beadott labdájából Farkas  gólt ért el. Ennek csak annyi hatása lett, hogy még szorosabbra zárták a védelmi vonalat. Nem is sikerül ezzel a betömörülő, fegyelmezett védelemmel mit kezdenie csatárainknak, pedig rendszeresen támadásokat vezettek, küzdöttek, szépen játszottak. De az eredmény... A mérkőzés már a végéhez közeledett, amikor a szovjet kapus kezéből kifordult egy labda. Erre csapott le Göröcs  és öt méterről a kapu bal oldalába lőtte.

A kétgólos győzelem értékes volt ugyan, de nem igazán nyugtatta meg sem a játékosokat, sem a szakvezetést. Mindenki tartott a moszkvai visszavágótól. Mint kiderült: jogosan?

Fotók: Gólhelyzetben Fazekas