Négy évvel ezelőtt a Népstadionban és Izlandon is 3-0-ra nyertünk. Senki sem gondolt arra, hogy ez a világbajnoki selejtező sorozat máshogyan is kezdődhet, mint győzelemmel.

Ennek megfelelően már a 2. percben megszereztük a vezetést. Jól kezdődött tehát a mérkőzés. De ezután nem folytatódott ugyanígy. Támadásaink, helyzeteink voltak, de egyszerűen nem létezett olyan biztos gólhelyzet, amelyet csatáraink ne tudtak volna kihagyni. Többen gondolták úgy a nézőtéren és a képernyők előtt is, hogy ennek nem lesz jó vége.
A második félidő azonban minden elképzelést alúl múlt. A kritikán aluli játék mellett azonban még rosszabb is történt. A vendégek előszőr egyenlítettek és bármilyen hihetetlen a kitámadó magyarok fellazult védelme mellett a vezető találatot is bevitték. Ekkor még mindig volt közel húsz perce a válogatottnak, hogy megmentse a becsületét. Nem élt ezzel a lehetőséggel.
A Népstadionban, világbajnoki selejtezőn vereséget szenvedtünk Izlandtól! Aki nem látta a mérkőzést, csak hitetlenkedve mosolygott, aki látta majdnem elsírta magát.

Amióta Jenei Imre  átvette a szövetségi kapitányi posztot öt mérkőzést játszottunk és az utóbbi négyet zsinórban elveszítettük.