Mindenképpen jó szereplésre lett volna szükség, hogy esélyünk maradjon a további küzdelmekre.
Nagyon nagy gondot jelentett a csapat összeállítása. Az előző mérkőzésen piros lapot kapott Nyilasi  és Töröcsik  nem léphettek pályára és sokáig bizonytalan volt a kapus személye is. Közvetlenül a mérkőzés előtt döntött a kapitány Mészáros  mellett.

Már az első percektől látszott, hogy itt válogatottunknak nem sok "babér teremhet". Mégis sokáig ellenálltunk a nagy fölényben játszó olaszoknak és az első gól is inkább egy kavarodásban véletlenül esett találat, mint tervszerű támadás eredménye volt. Kocsis  fordulásból rosszul találta el a labdát és az balra, Tardelli elé került, aki azonnal kapura küldte. A tizennyolc méteres lövés Bettega lábán irányt változtatott, de Mészáros  még így is ki tudta tornászni. A most jobbra kivágódó labdára Rossi csapott le és hat méterről lőtte a kapunkba. Ahogy az lenni szokott, a nehezen összejött gól után jön a másik. Alig két perc telt el az első találat óta és máris Rossi ívelt a kapunk elé. Két magyar védő is felugrott, de mégis Bettega vitte el a labdát, mégpedig vállal és nyolc méterről laposan a jobb sarokba vágta.
A második félidőre semmi sem változott. Olasz támadás, magyar védekezés több-kevesebb sikerrel. Az egyik olasz támadás során Martos  elcsípte Rossi labdáját, de a felszabadító lövése rövidre sikerült és a labda Benettihez került, aki tizennyolc méterről a kapu jobb oldalába bombázott. Nem sokkal később Bettega jutott lövéshez, de szerencsére csak a kapufát találta el. Már az utolsó tíz percen belül jártunk, amikor a nagyon kevés magyar támadás egyike futott. Csapó  már alaposan a 16-oson belül járt, amikor Bellugi nem látott más megoldást, buktatta. A büntetőt értékesítettük.

A felforgatott magyar csapat nem tudott komoly ellenállást kifejteni a jó erőkből álló olaszok ellen.
Ezzel elbúcsúzhattunk a további küzdelmektől függetlenül az utolsó csoportmérkőzés eredményétől.