A mérkőzést eredetileg két nappal korábban, vasárnap szerették volna lejátszani, de az égiek közbeszoltak. Hatalmas felhőszakadás zúdúlt Bécsre. Még kedden, a találkozó napján is komoly fenyegetést jelentett, hogy a mérkőzésre tartó mintegy 50.000 ember közlekedési káoszt fog okozni. Végül úgy oldották meg a helyzetet, hogy az út egy jelentős részén motorcsónakokkal szállították a szurkolókat, akik azután a szárazföldre lépve pár perces séta után érték el a pályát.

A mérkőzés kezdetekor két "virág" vezette fel a csapatokat. Mindkét válogatott csapatkapitánya ugyanis a Blum nevet viselte. A kezdőkörben az osztrák Blum jelére háromszor felhangzott a "Hipp-hipp-hurrá!", míg a magyar Blum  intésére fiaink háromszoros "Éljen!" kiáltása harsant fel.
Kiegyenlített, jó iramú mérkőzés kezdődött és úgy tünt minden meglesz ahhoz, hogy jól is folytatódjon. Kohut  nagyerejű lövést küldött a hazai kapu felé, de a kapufát találta el. A kivágódó labdára Takács II.  csapott le és máris vezettünk. Itt azután mintha vége is lett volna a magyar perceknek. Még a félidő vége előtt volt egy "osztrák-négyperc" és a szünetre már hátránnyal vonultunk.
A második félidőben sem voltunk gyengébbek mint az ellenfél, mégsem a mi perceink jöttek el. Annyira nem, hogy öt percel a vége előtt Fogl III.  a kiállítás sorsára jutott és ezt a "sógorok" kegyetlenül kihasználták, egy újabb találattal beállították a végeredményt.
A mérkőzés képe alapján általános volt a vélemény. Egy kis szerencsével fordított is lehetett volna az eredmény.

A korábbi összecsapásokon többnyire egy válogató bizottság állította össze a csapatot. Csupán a bizottság létszáma volt változó. Nos ettől a mérkőzéstől kezdve ezt a bizottságot megszüntették és a csapat összeállítása a mindenkori szövetségi kapitány feladata lett. Jelen esetben Máriássy Lajos dr .-é.