Alig néhány nap telt el az első pótselejtező mérkőzés óta és máris itt a visszavágó. Az első mérkőzésre Norvégiában került sor és a mérkőzés kezdetéig a többség véleménye az volt, hogy az északiak az esélyesebbek, de nem lehetetlen elérni egy döntetlent, de talán még győzni is lehet. Azután következett a mérkőzés és azt kell mondnunk, hogy a vendéglátóknak talán az első perceket leszámítva, nem volt esélyük a győzelemre. rendkívül erőtlen és fantáziátlan játékot mutattak be, míg a magyar válogatott esetében meglepetten láttuk, hogy a védelem remekül helytállt és a meglepetésszerűen a csapatba került, NB III-ban játszó, Kleinheisler megszerezte a győztes gólt is.

Mindezt látva és az eredményt is figyelembe véve csapatunk EB-re jutása bizony nagyon valószínűvé vált. Bár a játékosok és a sportvezetők óvatosan nyilatkoztak, de a szurkolók már lélekben ünnepeltek.
Eddig tizennyolc alkalommal találkozott a két válogatott, nyolc győzelem és öt vereség, valamint öt döntetlen a mérlegünk.

A magyar labdarúgás számára már maga az EB részvétel kiharcolása is óriási siker lehet, hiszen legutóbb ilyen 1972-ben történt! Igaz, hogy világbajnokságra még ezután is kijutottunk, de ennek is már huszonkilenc éve (1986).

A mérkőzés lejátszása egy pillanatra veszélybe került. Oka a franciaországi terrortámadás, amit két nappal a találkozó előtt követtek el iszlám terroristák és több, mint százhúsz ember halt meg következtében.

Válogatottunkat kicsit átalakította a kapitány. Gera sárga lapjai miatt nem léphetett pályára, helyét Nagy Ádám foglalta el (bár szerepét a mérkőzésen talán inkább Elek látta el). A másik változás a Lovrencsics Dzsudzsák helycsere. Dzsudzsák jobboldali játékával már néhányszor próbálkoztak, de eddig ezt nem koronázta különösebb siker... meglátjuk. Kleinheisler most is a kezdőben kapott helyet (hogyan játszhat az NB III-ban?) és ami a legfontosabb: a védelem változatlan maradt! Király Gábornak ez már a 101. válogatottsága! Beérte Bozsikot, így már ketten vezetik a válogatottsági ranglistát. Köszöntésére a Magyar Labdarúgás napján, november 25-én kerül sor (ez a találkozót körülvevő eseményekre, a gyászszünetre figyelemmel érthető).
A vendég csapat is három helyen változott, ebből a legérdekesebb, hogy bekerült a csapatban Ødegaard Martin, a tizenhat éves, nagyon tehetséges játékos is.

A kapitány ígérete szerint nem állunk be védekezni, hiszen: ha gólt rúgúnk, akkor utazunk Franciaországba.

A kezdőrúgás előtt gyászszünettel emlékeznek a néhány napja elhunyt Várhidi Pálra és Fülöp Mártonra, valamint a franciaországi terrortámadás áldozataira is. Mind a két csapat tagjai fekete karszalagban léptek pályára.

Alig oszlik szét a kezdést jelző sípszó a stadionban, Dzsudzsák, talán, hogy szokja a jobb oldali helyét, máris kapura lő. A norvég kapus könnyedén fogja. Határozottan, de nem túl nagy iramban kezdünk. Még így is mi irányítjuk a játékot. A tizennegyedik percben Kádár remekül ugratja ki Priskint a bal oldalon, aki a tizenhatos sarkánál két védő között befordul és nem a jobb oldalon szabadon érkező Dzsudzsákhoz passzol, hanem ráfordul a kapura és a lemaradó kapus mellett, mintegy tizenöt méterről, a hosszú felsőbe vágja a labdát. (1-0)

Három perccel a vezető találat után az előző mérkőzés meglepetés embere Kleinheisler harminckét méterről próbálkozik, de eredménytelenül. Közben Dzsdzsák most is szabadon volt a jobb oldalon. A gól utáni közel negyedórában a vendégek birtokolják többet a labdát, de mégis mi vezetünk több támadást. A norvégok játékában nem fedezhető fel semmilyen szervezettség, mintha nem is tudnák, hogy a pályán hol, merre találhatók a társaik. Szinte ötletszerűen rúgják ide-oda a labdát.

A huszonhetedik percben a vendégek is kialakítanak egy veszélyes helyzetet. Henriksen Aleesami összjáték után, az utóbbi balról, az ötös sarka elől (mintegy hét méterről) próbálkozik, de a remekül kivetődő Király hárítani tud.
Jó leírni, hogy a csapat védekezése kitűnő! Ennek hiányát mindig nagyon fájlaltam, most azonban szervezettnek és magabiztosnak látszanak a védők és a segítő középpájások is. Igaz, hogy ez a norvég csapat nem teszi nagyon próbára őket, de ha nem végeznék ilyen jól a dolgukat, akkor bizonyára még ez az ellenfél is több veszélyt jelentene.
A harminchatodik percben Kleinheisler balról, távolról emelt középre a tizenhatos közepére, ahová Lovrencsis érkezett a levegőben, de fejese elekerüli a jobb alsó sarkot néhány centivel. Három perc múlva ismét Kleinheisler indít. Ezúttal a Dzsudzsáktól kapott labdával Priskint indítja, aki a jobb oldalon. Mindenáron lőni akar, így alkalmat ad, hogy szereljék, amit a norvég védő meg is tesz. Dzsudzsák most is üresen várta a labdát.
A félidő végéhez közeledve, mintha éledeznének a vendégek és az utolsó percben hatalmas lehetőséghez jutnak.
Ødegaard bal oldalról beívelt szögletét nyolc méterről fejeli Hovland a bal kapufa tövére.

A félidőben lecserélt fiatal Ødegaard valójában nagyon jól teljesítette feladatát, hiszen szinte minden passza pontos volt. Nem rajta múlott, hogy mi vezetünk egy góllal.
A norvégok mintha most tényleg komolyan kezdték volna venni a mérkőzést. Támadni kezdtek és a kezdés utáni második percben már veszélyes helyzetük is volt. Egy huszonöt méterről elvégzett Helland szabadrúgás zúg el a kapu előtt. Ezt most elvétett Király, de szerencsére a bevetődő Hovland is (néhány centivel) és így a labda a jobb sarok mellett hagyja el a pályát. Most folyamatosak a támadások, de a többségük elhal a védelmen, vagy Király kezében.
Az ötvennyolcadik percben Dzsudzsák lopja be magát ügyes cselekkel a tizenhatosra, majd hirtelen rátűzi a kapura a labdát. Az megpattan egy védő lábán és felpörögve a felső léc jobb oldaláról vágódik az oldalvonalon kívülre. Három perc múlva a mi kapunk előtt alakul ki hasonlóhelyzet. Ezúttal Henriksen fejese Fioláról pattan a bal kapufa mellé.
A hetvenegyedik percben Dzsudzsák több norvégon is átcselezi magát, majd középről, a tizenhatos előttről a bal alsót veszi célba, de a vendégek portása bravúros vetődéssel hárít.
Öt perc múlva Tettey hozza helyzetbe Pedersent, aki hét méterről a kivetődő Királyba lő. Ehhez az is hozzájárult, hogy lövéskor megcsúszott, így nem tudta átemelni a labdát. Három perc múlva Henriksen jutott át a védelmünkön és tizenegy méterről a kapu tetejére emelt.
A nyolcvanharmadik percben Dzsudzsák ívelt be szögletet, amibe Böde tudott belefejelni. A középre pergő labdát Henriksen ki akarta rúgni a alapvonalon túlra, de lecsúszott a lábáról és eltalálta a bal kapufát, ahonnan a játékszer befelé pattant. A meglepődött kapus még bele tudott legyinteni a labdába, de ez már nem változtatott a tényen, hogy a második gól is a norvégok hálójába került. Mégpedig Henriksen öngóljaként, hiszen mire a kapus beleért, a labda már túljutott a gólvonalon. (2-0)

Öt perccel a gól után Johansen a tizenhatoshoz közeledve az ötös bal sarkánál érkező Bergethez passzol, aki kapura lő, de Király nagy bravúrral kiüti a labdát, amire azonban Henriksen csap le és hat méterről a bal alsóba küldi a szépítő, de semmin nem változtató találatot. (2-1)

A magyar válogatott ismét ott lesz egy rangos nemzetközi labdarúgó tornán! 1986 után! Az EB-n 1972 után!

Ez igazán örömteli, fantasztikus siker! A magyar labdarúgás történetének fontos eseménye.

Az öröm mellé azért nekünk oda kell tennünk a tényeket is, egyáltalán nem kisebbítve a labdarúgók és szakvezetők érdemeit.
Látni kell, hogy ehhez a kijutáshoz nagymértékben hozzájárult a görög csapat harmatgyenge szereplése és a norvég válogatott erőtlen játéka is. Mindemellett természetesen ezekkel a lehetőségekkel élni is kellett.
...és az, hogy az utóbbi találkozókon végre egyben láthattuk a védelmet és volt vállalkozó szellem és fantázia a támadásokban is, az nagyon is bíztató.

Az kell most, hogy ne higyjük el (sem sportolók, sem szurkolók), hogy hirtelen "megtanultunk focizni" és máris a legnagyobbak között a helyünk, de azt higyjük el, hogy szorgalmas, kitartó és alázatos munkával bizony el lehet érni a már-már lehetetlennek látszó célokat is.

Ez a kijutás már mindenképpen a miénk! Ezen már nem kisebbíthet semmi.
Igaz, hogy bennünk, akik éltünk már 1986-ban és 1972-ben, bennünk van annak a félelme, hogy láttunk már remek magyar csapatokat megdöbbentő, félelmetes módon elvérezni, de ez maradjon a mi gondunk. A csapat pedig készüljön az újabb sikerekre!

Ha Király is ott lesz a Franciaországban pályára lépő válogatottban (és erre minden esélye megvan a most 39 éves kapusnak), akkor ő lesz az EB történetének legidősebb résztvevője. Az eddigi csúcstartó Lothar Matheus, aki 39 évesen és három hónaposan szerepelt a tornán. Valamint Király átveszi a magyar válogatottsági tabella egyedüli első helyét is, amit most megoszt Bozsikkal.

...és akkor a mérkőzés után, december 12-én, megtörtént a sorsolás.

A magyar csapat az F csoportba került, Portugáliával, Ausztriával és Izlanddal együtt. Lássunk néhány adatot:

F-csoport

Magyarország
Világranglista: 20
UEFA-rangsor: 20
Élő-rangsor: 41
Győzelem 6 - Döntetlen 4 - Vereség 2

Portugália
Világranglista: 7
UEFA-rangsor: 4
Élő-rangsor: 11
Győzelem 7 - Döntetlen 0 - Vereség 1

Ausztria
Világranglista: 10
UEFA-rangsor: 11
Élő-rangsor: 21
Győzelem 9 - Döntetlen 1 - Vereség 0

Izland
Világranglista: 36
UEFA-rangsor: 27
Élő-rangsor: 46
Győzelem 6 - Döntetlen 2 - Vereség 2

A mérkőzések időpontjai:

2016. június 14. Ausztria
2016. június 18. Izland
2016. június 22. Portugália

Az esélylatolgatásoktól tartózkodunk. A sorsolás olyan, amilyen. Minden a pályán fog eldőlni júniusban.