Alig két évvel az 1986-os világbajnokság után ismét Mezey György  ült a kispadra. Ez idő alatt négy szakembert "fogyasztott el" a válogatott.
Máris lehetőség kínálkozott, hogy az előző mérkőzésen elszenvedett súlyos vereségért revansot vegyünk. Ez a találkozó volt a 129. alkalom, hogy a két válogatott egymás ellen pályára lépett. Nem volt két másik nemzet a világon, amelyik ilyen sorozattal dicsekedhetett. De nekünk, "sógoroknak", ez természetes.

Ezen a találkozón hiába várták a hazai szurkolók csapatuktól a Budapesten mutatott játék megismétlését. Küzdelmes, de nem túlzottan izgalmas volt a játék. Akadtak olyan pillanatok, amelyekben úgy látszott, hogy a mérkőzés nem marad gól nélküli. Leginkább a 69. percben álltak közel a vendéglátók a gól megszerzéséhez. Ekkor büntetőhőz jutottak, de Polster elszalasztotta az alkalmat és a labdát a kapufára lőtte.

Mezey György második kapitányi "korszaka" nem kezdődött rosszul. A hazai 0-4 után az idegenbeli döntetlen az osztrákok ellen legalábbis jó eredménynek számított.