Csapatai (játékosként): 1922-1923 Törekvés SE , 1923-1924 Makkabi Brünn, 1924-1925 Calcio Padova, 1925-1926 Ambrosiana Inter

Csapatai (edzőként): 1926 Alessandria, 1926-1931 Ambrosiana Inter, 1931-1932 AS Bari, 1932-1933 Ambrosiana Inter, 1934-1935 Novara Calcio, 1935-1937 Bologna, 1935-1937 FC Dordrecht

1896. április 16-án Solton született, a magyar első osztályú bajnokságban a Törekvés színeiben lépett pályára. Bal bekként és középpályásként tündökölt, tehetségére felfigyeltek a válogatottnál is. Tagja volt az 1924-es párizsi olimpiai csapatnak, de végül nem lépett pályára a tornán. (Esélyesként utazott ki, de végül csak 10. lett a magyar válogatott, az aranyat Uruguay vitte haza). Ekkor egyébként már idegenlégiósodott Weisz, az 1923/24-es szezonban csehszlovák bajnokságban játszott, mégpedig a Makkabi Brno játékosaként.
A Makkabi Brünn echte zsidó csapat volt, ráadásul cionista is. Csehszlovákiában elismert kisebbségnek számított a zsidóság, így külön zsidó bajnokság is üzemelt. Egyébként akkoriban Közép-Európőában több menő zsidó foci klub is volt (Hakoah Wien, Bar Kochba Berlin, Hagibor Praha, Makkabi Krakkó vagy a magyar VAC). A Makkabi Brünn 1920-tól szinte csak magyarországi (zömében zsidó) játékosokból állt. A játékosok fél profik voltak – papíron amatőrök, valójában bújtatott sportállásokban jó pénzért „dolgoztak” valamelyik szponzornál. Weisz Árpád számára a Makkabi Brünn csak ugródeszka volt, kapóra jött számára, hogy csapatával végig turnézták Európát (olyan skalpokat gyűjtöttek be, mint a Real Madridot vagy az olasz válogatottal). Így ismerték meg Olaszországban, ahová először játékosnak szerződött. Első csapata a ma már kevéssé jegyzett Alessandria FC volt, majd a milánói sztárcsapat, az Inter játékosaként lépett pályára az 1925/26-os szezonban. Az Interrel 11 mérkőzésen 3 gólt szerzett a Serie A-ban.

1922 és 1923 között 6 alkalommal szerepelt a magyar válogatott.

A következő szezonban már a kispadon, az Alessandria segédedzőjeként tűnt fel. Jól csinálhatta a dolgát, mert volt klubja az Ambrosiana Inter 1926-ban leszerződtette. Csapatával 1928-29-ben Dél-amerikai túrára indultak, majd az 1929/30-as szezon a milánói csapat begyűjtötte az olasz bajnoki címet. (Itt érdemes megjegyezni, hogy tíz éven át az Intert magyar trénerek irányították. Weisz Árpádon kívül Viola József, Tóth-Potya István és Feldmann Gyula ült a milánói kispadon.)
Weisz Árpád legnagyobb edzői sikereit nem Milánnál, hanem a Bolognánál érte el, amely a 30-as években élte fénykorát. A csapat négy bajnoki címéből zsinorban hármat (1935/36, 1936/37, 1938/39) Weisz irányításával nyerte el. Bár a 1938-as bajnokságban öt forduló után a német Hermann Felsner váltotta a kispadon, mivel a faji törvények rá is vonatkoztak (a dolog pikantériája, hogy a bajnoki trófeákat mindannyiszor Mussolini adta át…) Így is történelmet írt Weisz: mind a mai napig ő a legfiatalabb edző az olasz bajnokságban, aki háromszor is elhozta a bajnoki címet. Mindezt egy olyan korszakban, amikor az olasz futball az aranykorát élte, kétszer is világbajnokok lettek (1938-ban épp Magyarországot győzték le a világbajnoki döntőben).
A fasiszták nem voltak tekintettel Weisz érdemeire, ellehetetlenítették a mestert, aki először Franciaországban, majd Hollandiában próbált szerencsét. Akkorra már nemzetközileg is elismert tréner volt. Tekintélyét azzal alapozta meg, hogy 1938 nyarán a Párizsi Világkiállítás bajnokságán 4:1-re legyőzte az angol Chelseat, ami már akkor is nagy fegyverténynek számított. Hollandiában a Dordrecht csapatánál kezdett dolgozni. Csapatával hamar a tabella élére került, de 1942-ben családjával együtt deportálták. Feleségével és két gyermekével Auschwitzban hunyt el 1944. januárjában.
Az utókor felemás módon viszonyult a nagyszerű edzőhöz. Távozása után a fasiszta Olaszországban még az almanachokból is „kifelejtették” a nevét. Ugyanakkor Weisz munkássága nem múlt el nyomtalanul, a mai napig a legjobb trénerek között emlegetik. Olaszországban úgy tartják, hogy ő rakta le a modern edzéstudomány alapjait, kézikönyvéről pedig azt mondják: megalapozta az olasz futballelméletet.
Életéről és munkásságáró 2007-ben könyv jelent meg A bajnoki kupától Auschwitzig, Weisz Árpád, egy zsidó edző élete és halála (Dallo scudetto ad Auschwitz) címmel. Január 27-én a nemzetközi Holocaust emléknapon pedig volt klubja a Bologna tisztelgett Weisz Árpád előtt. Emléktábláját a város polgármestere leplezte le. Weisz Árpád hihetetlen sikerét Magyarországon kevéssé tartják számon.

(Forrás: Wikipédia)

Sikerei: Négyszeres olasz bajnok (1930, 1936, 1937, 1938). Emléktáblája áll a bolognai Dall’Ara stadionban és a milánói Giuseppe Meazza Stadionban.