Svájci származású szülők gyermeke. Az alsóbb iskolákat Budapesten végezte. Továbbtanulás végett a szülők visszaküldték Svájcba. Mondhatnánk úgyis, hogy ez a döntés indította el a magyar labdarúgást. Svájcban ugyanis együtt lakott angol fiatalokkal. Ezek időnként labdát kergetve játszottak és ez a futballnak nevezett játék felkeltette Ray érdeklődését is. Amikor 1896-ban a karácsonyi szünetre hazajött hozott magával egy labdát is. A Ray család vállalatánál dolgozó Stobbe Ferenc, meglátta a labdázó fiút és levitte a BTC tornatermi edzésére. Ahol az atléták közé dobták a labdát, akik lelkesen, kicsit talán túl hevesen is, kezdték hajszolni. Tetszett a játékszer Iszer Károlynak is. Elhatározták, hogy futballcsapatot alakítanak a BTC-n belül. Ray már vissza sem utazott Svájcba, Budapesten a Műegyetemen fejezte be vegyészmérnöki tanulmányait. Tulajdonképpen tőle tanulta meg a labdarúgást a BTC és így egész Budapest, de talán az sem tulzás, hogy egész Magyarország. Akkoriban inkább az erőfutball volt népszerű. Erőteljes ütközések, hosszan rúgott labdák és természetesen az ehhez illő jól megtermett focisták mint Manno Miltiadesz vagy Gillemot Ferenc. A BTC is ezt a német szabálykönyvből tanult tanácsokon nyugvó focit játszotta. Az ellenfelet döntsd föl, a labdát vedd el, rúgd előre és rohanj utána. Ilyen egyszerű volt a BTC taktikája. Ray már alkatát tekintve sem igen volt alkalmas erre, karcsú törékeny ifjú volt. Ráadásul imádott cselezni. Évekig az egyetlen volt aki cselezni tudott. A labdától viszont nehezen szabadult. Akár 80 méteren keresztül is vitte, forgatta, futatta, egészen a gólhelyzetig, vagy amíg végül elvesztette. A közönség imádta, ezt a labdazsonglőrt. Alig várták, hogy hozzá kerüljön a labda és induljon a cselek sora. Taps és lelkes kiabálások töltötték meg a pályát néha még akkor is a nevét harsogta a nézősereg, amikor a mérkőzés végén már az öltözőben voltak a játékosok. Játszott 1897. május 09-én az első magyar nyílvános labdarúgómérkőzésen, majd ugyan ez év október 31-én az első nemzetközi mérkőzésünkön is. A magyar bajnokság nyitányaként februárban lejátcott /szemely] mérkőzésen ő szerezte meg az első gólt és ezzel a magyar bajnokság első találatát. 1901 tavaszán idény közben ment át a MUE-ba. Állítólag megsértődött, mert kifogásolták örökös, néha bizony igencsak öncélú cselezgetései. Később Ausztráliába ment dolgozni, a sydneyi Pasteur intézetbe.
Sikerei: 1901 -ben az év játékosának választották. Ebben az évben volt magyar bajnok.
Regisztráció
Csapatai (játékosként): 1901 Budapesti Torna Club (BTC)
Svájci származású szülők gyermeke. Az alsóbb iskolákat Budapesten végezte. Továbbtanulás végett a szülők visszaküldték Svájcba. Mondhatnánk úgyis, hogy ez a döntés indította el a magyar labdarúgást. Svájcban ugyanis együtt lakott angol fiatalokkal. Ezek időnként labdát kergetve játszottak és ez a futballnak nevezett játék felkeltette Ray érdeklődését is. Amikor 1896-ban a karácsonyi szünetre hazajött hozott magával egy labdát is. A Ray család vállalatánál dolgozó Stobbe Ferenc, meglátta a labdázó fiút és levitte a BTC tornatermi edzésére. Ahol az atléták közé dobták a labdát, akik lelkesen, kicsit talán túl hevesen is, kezdték hajszolni. Tetszett a játékszer Iszer Károlynak is. Elhatározták, hogy futballcsapatot alakítanak a BTC-n belül. Ray már vissza sem utazott Svájcba, Budapesten a Műegyetemen fejezte be vegyészmérnöki tanulmányait. Tulajdonképpen tőle tanulta meg a labdarúgást a BTC és így egész Budapest, de talán az sem tulzás, hogy egész Magyarország. Akkoriban inkább az erőfutball volt népszerű. Erőteljes ütközések, hosszan rúgott labdák és természetesen az ehhez illő jól megtermett focisták mint Manno Miltiadesz vagy Gillemot Ferenc. A BTC is ezt a német szabálykönyvből tanult tanácsokon nyugvó focit játszotta. Az ellenfelet döntsd föl, a labdát vedd el, rúgd előre és rohanj utána. Ilyen egyszerű volt a BTC taktikája. Ray már alkatát tekintve sem igen volt alkalmas erre, karcsú törékeny ifjú volt. Ráadásul imádott cselezni. Évekig az egyetlen volt aki cselezni tudott. A labdától viszont nehezen szabadult. Akár 80 méteren keresztül is vitte, forgatta, futatta, egészen a gólhelyzetig, vagy amíg végül elvesztette. A közönség imádta, ezt a labdazsonglőrt. Alig várták, hogy hozzá kerüljön a labda és induljon a cselek sora. Taps és lelkes kiabálások töltötték meg a pályát néha még akkor is a nevét harsogta a nézősereg, amikor a mérkőzés végén már az öltözőben voltak a játékosok. Játszott 1897. május 09-én az első magyar nyílvános labdarúgómérkőzésen, majd ugyan ez év október 31-én az első nemzetközi mérkőzésünkön is. A magyar bajnokság nyitányaként februárban lejátcott /szemely] mérkőzésen ő szerezte meg az első gólt és ezzel a magyar bajnokság első találatát. 1901 tavaszán idény közben ment át a MUE-ba. Állítólag megsértődött, mert kifogásolták örökös, néha bizony igencsak öncélú cselezgetései. Később Ausztráliába ment dolgozni, a sydneyi Pasteur intézetbe.
Sikerei: 1901
-ben az év játékosának választották. Ebben az évben volt magyar bajnok.